Nagyon furcsa, hogy 30-a van: 26 nappal ezelőtt, 3-án indultunk el erre a kalandos útra! S néhány nap múlva, amikor ismét 3-a lesz, pedig már ismét a saját ágyunkban alszunk! Csupán pár nap, de még mennyi élmény!

Mivel sikerült megnéznünk az időjárás-előrejelzést a kis GPS-en, láttuk, mi várható. Ezért mentünk tegnap az egésznapos programra, mert kizárólag akkor számíthattunk némi napsütésre, minden egyéb időben eső, vihar várható…

Azért szerencsénk volt a tegnapi túrával, hogy tévedett az előrejelzés, s délutánig csdás időnk lehetett!

Mára csúfosan rossz időt jósolt, reggel mégis szépen sütött a napocska. Kihasználva ezt, dacolva az előrejelzéssel elindultunk a saját kis dzsungel-túránkra!

A 4RM-ért vásárolt térképünk olyan pontatlan, vagy idejétmúlt kiadás volt (annak ellenére, hogy ráírták: mindig a legfrissebb..!), hogy egy órán át próbáltunk rátalálni a választott utunkra… Ugyanis mindent mérlegelve (időjárást, erőnléti állapotunkat, stb) a No.10. jungel-walkingot választottuk, amit jelöl a térkép. Mindhiába!

Ha erre jársz, Vándor, ne is keresd a tizes túrautat, mert nincs (már) ilyen! Ahol a térkép jelöli, éppen kitermelik a hegyet, mindenfelé építkeznek a kis hegyi malájok, szóval tizes út törölve. Nyoma sincs, hogy valaha lett volna ilyen.

Így hosszas, bosszankodással teli bolyongás után arra fordulltunk, ahol két napja láttuk kiírva: No.5 és No.7 jungel walking. Mivel a hetest és a nyolcast nagyon meredeknek és nehéznek írja a térkép, szívesebben indultunk el az ötösön.

Igazán kíváncsi lennék, mennyire lehet kemény a jelzett két útvonal, ugyanis az ötösön kegyetlen farizom-szaggató, szívdöglesztő, tüdőszorongató emelkedők vártak ránk… Persze csodás helyekre tévedtünk közben, és imádom, hogy az ERDŐ itt is barát: gyökerei fonadéka lépcsőként segítette lépteinket, s bár sietni nem lehetett, biztos talajt foghatott a lábad.

Az is biztos, hogy ha itt ért volna bennünket az eső, ugyanezen az úton mos le minket a lezúduló ár a hegyről. Szerencsére most ezt megúsztuk.

Az erdőn ehelyütt is látszott, hogy kevésbé igazi életközösség, mint mindenféle növények kuszasága. Csak a szelid, öreg fák, melyeknek gyökerei félig kifordulva a talajból sok állatnak nyújthatnak éjszakai menedéket apró barlangjaikban – csak ők tűnnek némileg korosabbnak a többieknél. Meg a fenyők, akikkel az út vége felé találkoztunk. Egyébként kirándulásunk a No.5 irányából haladt a No.6 felé, onnan pedig egy pihenőnél a No.4 irányába fordultunk. Leszámítva néhány durva emelkedőt, kellemes kis séta.

Egy valami hiányzott mindkettőnknek az erdőből: az élet. Két pókháló, és az út végén három pillangó képviselte az állati jelenlétet, amit láttunk. Hallottunk kabócákat ciripelni, és nagynéha egy-egy madár hangját. De végig olyan érzésünk volt, mintha már rég kihalt volna az erdő.

Tíz órakor indultunk, és kettőre értünk vissza a városba: pont négy óra hossza – mintha csak a tízes túrát jártuk volna végig!

Ebédre vettünk egy doboz ananászkockát, két méretes mangót, és négy darab rambutánt (Termései gömbölyűek vagy elliptikusak, csoportokban fejlődnek. Nagyon rövid, vastag kocsányúak, legfeljebb öt-hét cm nagyságúak, színük először zöld, majd sárga és narancsszínű, megérve élénkvörös vagy feketésvörös, súlyuk 2-10 dkg. Mintegy 2 mm vastag, tömör, leváló héjukat puha, vékony, többnyire kissé horgas tüskében végződő szemölcsök borítják sűrűn. A gyümölcs a virág összetett fürtjéből keletkezik, csomókban terem, és sűrű szőr borítja. A rambután gyümölcse leginkább ebben, a szőrös voltában különbözik a rokon fajtájú licsitől.
A szőrös, bibircsókos, vastag, a szelídgesztenyére emlékeztető héj alatt üveges fehér, olykor gyengén vöröses, lédús magköpeny (gyümölcshús) van, amely kellemes, édeskés-savanyú, zamatos ízű, és a cseresznyéhez hasonlóan ropogós. Szorosan tapad hozzá a hosszúkás-elliptikus, a datolyáéhoz hasonlító, barnás vagy fehéres héjú mag. A Maláj-félsziget síkjain, esőerdeiben honos, és Délkelet-Ázsiában széles körben termesztik. Nyersen fogyasztják gyümölcsként vagy gyümölcssalátaként. Az ehetetlen, szőrös héjat késsel felhasítják és leválasztják a szilva méretű és formájú magköpenyről. Magát a héj nélküli, kimagozott gyümölcshúst fogyasztják, elsősorban nyersen, de cukorral lekvárnak, zselének, gyümölcslének befőzve is, illetve desszertnek is népszerű. Felmelegítve kínai ételekhez, vagy bólék készítéséhez is alkalmas. - http://www.hazipatika.com

Gyümölcsebédünket szobánkban fogyasztottuk el a jólmegérdemelt forró zuhany után, ami lemosta rólunk a sarat és az izzadságot.

A délután részemről a dokumentáció elkészítésével telt, Zoli próbált a GPS-en szállást találni holnapra, amikor George Townba utazunk. (Ez nem jelentett könnyű melót szegénynek, a kis tablet nem mutatott nagy együttműködési kedvet. Így Zolit időnként kissé megütötte a guta…)

A felhők és a dörgés délután négy óra körül ért el a városka fölé. Aztán tovább is haladt, végül semmilyen vihar nem ért el hozzánk.

Vacsora előtt utánajártunk, honnan indul a reggeli buszunk, aztán beültünk a tegnapi helyre. A mee goreng ugyanolyan volt, mint tegnap, pedig most „chinese style”-ban kértem. Talán feleannyira csípett, de kétszer olyan tengeriherkentyűs volt.

Este sokáig olvastunk, aztán aludni próbáltunk. Valahogy egyikünknek sem jött álom a szemére. Zolit bizonyára a holnaputáni busz nem hagyta nyugodni, mert nem tudott rá jegyet foglalni. Én az otthoni feladataimon törtem a fejem akaratlanul is. Ezek nélkül sem igen tudtunk volna elaludni, mert kint az utcán petárdákat robbantgattak valakik. Az egyik épp az ablakunk alatt dörrent – nagyon haragudtunk! Kinéztem, de senkit nem láttam.