19. nap - Laprima Hotel, Labuhan bajo, Flores
Röviden összefoglalva: bőséges reggeli, délelőtti napozás, úszkálás, napközbeni pihenés, turbékolás, alvás, olvasás, délután ismét úszkálás, napozás, este dupla vacsora…
(Új helyet próbáltunk ki, azt, amit előző nap óta terveztünk meglátogatni. Nem találtuk rossznak, csak hiányzott az íz-orgia a nasi és mee gorengek után, amit ezúttal kivételesen fordított felosztásban ettünk: én rizst rendeltem, Zoli pedig tésztát. Ezért betértünk még a néhány nappal ezelőtti emeleti vendéglőbe, a Mamma’ warung-hoz, és ismét kértünk elvitelre egy-egy adag tésztát és rizst. A szobánkban fogyasztottuk el jóízűen a második vacsoránkat.)
És lényegében mindent el is meséltem, ami a mai napon történt velünk :)
20. nap – Laprima Hotel, Labuhan bajo, Floresz
Lévén a mai az utolsó napunk itt a szigeten, gondoltuk, kitalálunk valami értelmes programot.
A közelben található a Tükör-szikla, ami a hivatalos indonéz oldal szerint kilenc és tíz óra között különleges látványt nyújt – ekkor ugyanis úgy süt be a Nap egy keskeny nyíláson a mészkőhegység belsejébe, hogy a fény szépen csillogva tükröződik! Ez a Batu Cermin természeti képződménye.
Direkt jó korán keltünk (nem volt könnyű), hogy a nyugodt és bőséges reggeli után időben odaérjünk. A leírások szerint Labuhan bajo központjától négy km sétára található. 7:45-kor léptünk ki a hotelből, már ekkor forrón tűzött a Nap. Mentünk, hosszasan, amerre a mészkőhegyet sejtettük, s amikor már igen régen battyogtunk a reggeli napon aszalódva, megláttunk egy táblát: „Batu Cermin 4 km!” Ja, hogy a mi alsó főutcánk, a túristagettó, nem a legnagyobb főutca? Ki hitte volna? Valóban egy többsávos autóutat követtünk, és ennek a központi részétől számíthatták a négy kilométert. De szerencsére már nem volt annyi hátra. 8:45-re értünk oda, épp jókor, hogy megcsodálhassuk a tüneményt!
Az útikönyv szerint 10 000Rp a belépő személyenként. Tőlünk kapásból 60 000Rp-t kértek az office-ban, ebben kérés nélkül is benne foglaltatott a túravezető.
Egy fiatal leányzó kalauzolt bennünket a barlangban, sajnos elég furán beszélt angolul, szókincse mintha csak a betanult szövegre korlátozódott volna.
Így sok mindent nem tudtunk meg az egyébként valóban csodaszép barlangról. Időközben viszont kiderült, hogy az a bizonyos fényjelenség, ami miatt idejöttünk, csak délben lesz látható!!! Én megpróbálkoztam vele, hogy várjuk meg, de Zoli nem akarta, a kislány nem is értette, mit akarok… :( :(
Összességében, amellett, hogy sajnáltuk a kimaradt élményt, ami miatt annyit caplattunk a tűző napon, a barlangrendszert lenyűgözőnek találtuk! Legalább kiadós sétát tettünk reggeli után.
Az már más kérdés, hogy ha tudjuk, hogy délben van a fényjáték, elindultunk volna-e egyáltalán a déli órák forróságában?
Arra pedig feltétlenül számítani kell, és kellő türelemmel, elfogadással kell kezelni, hogy az arrajáró többszáz motoros majdnem mindegyike meg fogja kérdezni egy kis zsebpénz reményében? „Taransport? Transport?” Egyikünk ugyanis nem viselte túl jól a percenként ismétlődő kérdést. Az az egyikünk nem én voltam :)
A délutánt a medence és a tengerpart közötti fövenyen töltöttük olvasással. Felhők gyűltek az égre, csak öt óra körül mosolygott a napocska ránk újra.
Az utolsó esténken ismét a jól bevált Mamma’s warungnál vacsoráztunk, maradék pénzünkből nutellás palacsintát kaptam Zolitól :) Irtóra jól esett, noha messze nem olyan ízletes, mint az itthon sütött palacsinták. A mamám placsintájával pedig bűn egy lapon emlegetni. De akkor ott nagyon kívántam és hálás voltam érte, mert egyébként sokba került!
Korán lefeküdtünk, mert holnap fél hatkor kelni kell, irány a reptér, ahonnan Balira utazunk, majd onnan Szingapúrba repülünk tovább!
