Korán kellett kelni, mert úgy számoltuk, az állatkertbe két órán keresztül fogunk utazni.
Két lehetőség van, amellyel viszonylag egyszerűen eljut az ember a városállam északi területén fekvő szingapúri állatkertbe. Ma a buszos megoldást próbáltuk ki: a közeli Mecsettel szembeni megállóból (Opposite Mohd Salleh Mque) indul a 13-as busz, amellyel 30 megállót kell menni! (Számolgattuk, hogy otthon vajon melyik busszal tudnánk ilyen hosszan utazni?) Az Ang Mo Kio megállónál kell átszállni a 138-as buszra, amely mindössze 28 megállóra van az Állatkerttől! A jó hír viszont az, hogy ennek a busznak a ZOO a végállomása, nem kell olyan feszülten figyelni, hol vagyunk. Sajnos, a metróval ellentétben a buszokon nem írják ki vagy mondják be a megállókat. Igaz, a leszállóhelyek tábláin mindig van név és azonosítószám is. Sőt, az is ott van, hogy még melyik buszok állnak meg az adott megállóban. Ez jócskán megkönnyíti az átszállást. A buszban viszont találsz szórólapot, amin követheted a megállókat. (Speciel a 138-as buszon nem találtunk ilyet).
Kilenc óra után néhány perccel megérkeztünk a szingapúri állatkert bejáratához.
Valójában négy állatkert várja a vendégeit ezen a területen, csupán közülük az egyik a Singapore ZOO. De indulhatsz éjszaki szafarira (Night Safari), „folyó-túrára” (River Safari), és kaland-túrára (Adventure Safari).
Jegyet külön-külön is válthatsz, de kombinálni is lehet őket. Bennünket az Állatkert és a River Safari érdekelt leginkább, mert ez utóbbi rejtegette a szingapúri óriáspandákat és a manátuszokat (róluk később).
Kombinált jegyet vettünk tehát, ez fejenként 67 RM-be került. Oda kell figyelni, mert ha nem gyerekkel vagy, fölösleges megvenned a folyamihajó-jegyeket a River Safari Cruise boat-ra. Édesdeden hajókázhatsz a területre benyúló Seletar víztározó hullámain, és ha szerencséd van, esetleg állatokat is láthatsz (azért ne erre alapozz). A másik kiegészítő-jegy a vidámparki jellegű hajócskára szól, az Amazon River Quest-re. Erről is később, a maga idejében.
Az Állatkertről külön útibeszámolót kellene írni, rövidre fogva azonban ennyit érdemes tudni:
A területe 28 hektár, bejárva se túl kicsinek, se túl nagynak nem tűnik. Pont ideális program egy napra. Mi, a munkánkból, érdeklődésünkből és közös állatkertes múltunkból adódóan elég hosszasan tudunk rácsodálkozni az élőlényekre. Hét óra alatt jártuk be a területet, néztük (és fotóztuk) végig az összes állatot. Leginkább az orángutánok helye ejtett bámulatba: nem csak kiterjedt, ügyes környezetgazdagítási megoldásokkal berendezett kifutójuk van, hanem egy légijátszóterük is! Hosszan elnyúló kötélpálya a magasban, a látogatók és a többi állat feje felett kifeszítve! Olyan érzésed van, hogy bármikor lemászhatnak hozzád ezek a fantasztikus állatok. Pedig az öt felnőtt és három kölyökkorú egyed nem tud lejönni (sajnos…), mert a fák közepe táján villanypásztor állja útjukat. De ez csak közelről látszik. Pedig szinte egy karnyújtásnyira a fejed fölött lengedeznek, játszanak, azt kívánod, bárcsak észrevenne a tömegben és az öledbe huppanna! Ez a zseniális illúzió, ami miatt a magunkfajta ex-orángutánápoló csak nehezen bír odébb állni. Pedig érdemes jobban körülnézni, mert sok különleges jószág várja még a látogatóit: indiai tapír, csimpánzok, egy iszonyatosan népes (kb 80 egyedből álló) galléros pávián horda, fehér tigris, koala, hét darab fehér orrszarvú, ázsiai elefántok… hosszasan folytathatnánk a sort, mondjuk a közös kifutóban tartott huszármajom és gereza (zászlósfarkú kolobusz) párossal…
A lényeg az, hogy nyugodt szívvel mondhatom, a Singapore ZOO szakmailag, látogatói szempontból, fotós-szemszögből, és mindenhogy a létező legfantasztikusabb állatkert a világon (jó, a világ állatkertjeinek 99%-át még nem láttam) – de az biztos, hogy ez itt álmaim állatkertje! Ennél jobban nem fejezhető ki az az élmény, amit a pénzünkért kaptunk.
Muszáj megemlíteni még egy részletet, ami engem kissé meglepett, miközben meg is mosolyogtatott. Az állatkert felső részén egy gyerekek számára kialakított, színes-szagos, de legfőképp vizes maxi-élménymedence kapott helyet! Szökőkutak, vízesések, csúszdák, boruló pohár várja a családokat a park területén! A szingapúriak eleve úgy jönnek ide, hogy otthon bedobják a fürdőruhát, a naptejet! 110 cm alatti tökmag csak szülővel használhatja – tehát az apukák is bedobják a fürdőnacit induláskor! Anyukák nem fürdenek nyilvánosan, vagy ha olyan népcsoporthoz tartoznak, ahol szabad nekik, akkor is felöltözve merülnek a habokba.
Mindenesetre zseniális ötlet, hogy még ezzel a jó kis pancsolóval is behozzák és bent is marasztalják a családokat.
Délután négykor nagyon megelégedve utaztunk vissza kicsiny hotelszobánkba.
Vacsora és alvás.
