E bejegyzésben megpróbáljuk összefoglalni a legfontosabb tapasztalatainkat az egy hónapig tartó délkelet-ázsiai csavargást illetően.
- Olvasás: E-book vagy kindle okosabb választás egy ilyen útra, mint több könyv, mert ha elolvastad ezeket, a továbbiakban csak felesleges súlyt jelentenek. Ezzel szemben elektronikusan több száz könyvet vihetsz magaddal, ami max. 300g –ot nyom. (Én a magam részéről eleve nem értem azokat az embereket, akik nem szeretnek olvasni, de egy ekkora útra még nekik is érdemes lenne vinni valamit, mert 2x7 óra repülőút azért elég hosszú idő…a várakozás alatt sem fogsz aludni úgysem…)
- Közlekedés: Kuala Lumpur, Sandakan, Bali, Flores (Labuhan bajo) kegyetlenül nem gyalogos-barát! Eleve szokatlan a jobboldali közlekedés, de hogy mindenki megy, amerre lát, nem ismernek se lámpát, se istent, se embert…izgalmas adrenalin-túra! Borneó belsőbb részei nyugodtabbak, Szingapúr viszont egy mesebeli békés, tiszta, jól szabályozott sziget a hatalmas, forgalmas és nyüzsgő Ázsiában. Cameron Highlands, Georgtown nagyjából az arany középút – eddigre kissé megszokod az őrült forgalmat. Ezek már tolerálható helyek a közlekedés szempontjából.
- Tömegközlekedés: - Szingapúr minden tekintetben fantasztikus! A buszmegállók számozottak, a nevük ki van írva, a buszon szórólapokat találsz útvonallal.
- Balin vagy motort bérelsz (öngyilkosság) vagy a shuttle bus –ra bízod magad. (Rövid távon a sétát is meg lehet próbálni). Egymásba érő települések és robogósok véget nem érő folyama. Nem egyszerű.
- Sandakan és KL: előbbi roggyant buszokkal oldja meg, helyben kell kérdezősködni. Az utóbbi se egyszerű. Nincs elérhető menetrend, nem lehet tudni, melyik busz honnan indul, hol van a megállója. Ha véletlenül belebotlasz a szükséges buszba, karodat fel-le kell lengetni, így inted le.
- A monorail, vonat KL-ban viszont 5* -ös! Mindent kiír, követhető, színvonalas.
Nagy hirtelen (egy év távlatából) ennyi jutott eszünkbe. Szívből ajánljuk Ács László útikönyvét Indonézia, Bali témakörben. Olvasmányos, humoros, mindenre kiterjedő részletes információkkal. Hátránya, hogy több évvel ezelőtt íródott, érdemes utána nézni, létezik-e frissebb kiadás.
Ha valaki olyan szerencsés, mint amilyenek mi vagyunk, és kis hazánkból éppen Indonéziába vagy Malajziába indul, annak azt kívánom, legyen nyitott egy csodálatosan más világra, fogadjon mindent olyannak, ahogyan érkezik. Ne legyenek túl nagy elvárásai, és akkor képes lesz mindenben meglátni a jót. (Persze nincs ez másképp idehaza sem!)
Élményekben gazdag, örömteli utazást kíván: Tóth Hajnalka és Á. Zoltán
