Rendkívül jól sikerült reptéri hajléktalan-életünk kissé hosszabbra nyúlt, mint ahogy eredetileg terveztük.
Éjjel kb 11-04 óráig aludtunk a mocskos padlószőnyegen, fejünket csomagjainkon nyugtatva. Némileg tartottam a tetvektől, ágyi poloskáktól és egyéb borzalmaktól, de a pihenés érdekében vállaltuk a kockázatot.
Hajnali négykor még azt gondoltuk, rengeteg időnk van, amíg elkezdhetjük a beszállási procedúrát. Balira induló járatunk ugyan 9:25-ről 9:55-re lett átrakva, de hát ennyi plusz várakozás még belefér.
Ittunk egy fantasztikus white coffe-t az Old Town Café-ban, amit annyira szeretünk, hogy egy kisebb vacsora árát is mosolyogva hagyjuk ott, aztán a neten keresgéltünk szállásokat a balinéz Ubud városában.
Aztán lassan átballagtunk a kapunkhoz, átestünk a szokásos ellenőrzéseken.
Már baromira untuk a várakozást, hiszen tegnap reggel óta mást se csinálunk, amikor egyszer csak bemondják a hangosbemondóban, hogy a mi gépünkbe majd 10:45-kor lehet beszállni… Hát ez kezd eldurvulni!
Másfél óra késéssel érkezett meg a repülőnk, de legalább beszállhattunk végre! Amikor mindenki elhelyezkedett (kvázi 80 ember), átlapoztuk a promóciós újságokat, akkor a légikísérő bemondja édes hangon, hogy „a bali reptér zárva van, ki kell szállni!” Miért van zárva? Mert egy vulkánnak éppen most szottyan kedve kitörni és szünetel a légiközlekedés a térségben… Ne mááááááááár!
Összességében majdnem 7 óra grátisz várakozás után végre nyikorogva, csikorogva felszállt a gépünk. A világért se mondtam volna ki hangosan, de arra gondoltam, hogy ez a gép nem akar bennünket elvinni Balira… le fogunk zuhanni. Ez több, mint valószínű... Inkább nem szólaltam meg, csak magamban féltem csendesen. Pedig a Jáván „kitört” vulkán gyönyörű volt a gép ablakából nézve!
Este fél hétkor végül is szerencsésen landoltunk Bali repterén, a Sors némi gondolkodás után úgy látszik, megkegyelmezett nekünk.
Egy óra múlva a terminálon kívül folytattuk utunkat. Későre járt, ebben az időben már teljes a sötétség. Választhattunk, hogy bebuszozunk/taxizunk Denpasarba, Bali nyüzsgő fővárosába, és a harmincnyolc órája tartó utazás után batyuinkkal megrakva kilincselünk egy megfizethető hotelszobáért, ahonnan holnap továbbállunk; vagy ezen a reptéren is eltöltünk egy éjszakát: megspórolva a hotel árát. Majd holnap ismét felkerekedve utazunk beljebb a sziget belseje felé. Természetesen mi a harmadik megoldást választottuk: holt fáradtan taxit béreltünk, ami fix 300 000 rúpiáért elvitt bennünket Ubud városába. El kell mondjam, ez a lehető legextrémebb megoldás, hiszen a reptéri taxi itt is a legdrágább közlekedési eszköz, Ubud, a művészváros pedig nincs túl közel. Pénzügyekben Zoli a főnök, de őszintén örültem neki, hogy meghozta ezt a döntést! Úgy éreztük, megérdemeljük a gyors és egyszerű utazást. Egyébként 300 000 Rp nagyjából 7000ft-nak felel meg, tehát ha így nézzük, nem is olyan tragikus a helyzet.
Közel 40 óra gyűrődés után érkeztünk meg Ubudba.
Már a taxiban ülve észrevettem, ahogy a sötétben kivilágított épületekben gyönyörködtem, hogy ez a hely teljesen más, mint amelyeket eddig láttunk. Noha ezek az ázsiai emberek számomra teljesen egyformák (kínai, japán, thai, koreai, filippino, balinéz – mindegy), azonnal láttuk, hogy valami különlegesen mesés helyre érkeztünk.
Míg a malájok kissé elhanyagoltnak, igénytelennek tűnnek (legalábbis a környezetük, amiben élnek, erre enged következtetni), addig itt Balin a sötétben is jól látszott, hogy színvonalasan építkeznek, megőrizve egyedi arculatukat. Már a reptéren az volt az első gondolatom, hogy milyen „steril” itt minden…
Amikor a taxi kitett Ubud központjában, elindultunk megkeresni azt a szállást, melynek címét még KL-ban felírtuk magunknak. Az egyik sarkon megálltunk tétovázni, pont ott, ahol éppen egy fiatalember üldögélt, tőle érdeklődtünk a helyes irányról. Mesebeli kalandunkba jól illik az a tény, hogy ő csakis azért üldögélt pont azon a sarkon, hogy megmutathassa, hová kell mennünk. Úgy pattant fel, mintha már várt volna bennünket, és mondta, a Suarsena bungalows nevű hotel éppen itt van pár lépésre…
Néhány perc múlva a mesebeli épület teraszos szobájának melegvizes zuhanyzója alatt ácsoroghattunk, ami a 40 óra utazás után mennyei élmény volt számunkra. (Suarsena bungalows, Jalan Monkey Forest, Bali, Indonézia. Nem fix, hanem kialkudott 220 000Rp/éjszaka. Nagyon ajánlom, ez volt a kedvenc szállásom a 10 közül az egy hónap alatt!)
A terazunk
A szobánk, sajnos már a kiköltözés után - így nem látszik, mennyire szép volt. De a márványos padlólapokra felhívnám a figyelmet...
Mesébeillő hangulat a kertben. Ez éppen egy kőmedence.
Welcome to Indonesia!
