…Amikor ezt a bejegyzést írom( mármint amikor a füzetkémbe írtam annó), éppen a Kuala Lumpur-i reptéren csöveztünk. Hogy történhetett ez?

 Reggel hatkor kaptunk egy álmos, de annál finomabb reggelit sukau-i vendéglátóinktól, aztán amint befejeztük, megérkezett értünk Mr. Choy. Az, hogy egészen a sandakani reptérig elvigyen, lehetséges, de plusz 10 RM-be fog kerülni. Így ezért az útért összesen 120 RM-et fizettünk. Úgy gondoltuk, megéri a színvonalas, légkondis minibuszt és a megbízható Mr. Choy-t választani, hiszen a bemó nem sokkal olcsóbb, viszont bizonytalan, zsúfolt, és levegőtlen.

Nem is volt különösebb gond – leszámítva, hogy a gyerekekkel együtt TIZENÖTEN utaztunk a tizenegy személyessé bővíthető minibuszban! Ráadásul valaki rettentően elronthatta a gyomrát, mert időnként szörnyű bűz terjengett az utastérben… Egy pici lány, aki az előttünk lévő sorban az apja ölében ült, az út vége előtt lehányta családja öt tagját. Nem csodáltam: a fingszagtól, a pálmaültetvények látványától és a dvd-lejátszóban futó maláj zenétől (nyálban csöpögő, színvonaltalan klippek egymásutánja) én is kis híján rosszul lettem.

„Hm, last minute Ramadan… Thank you for your understand…” Közölte velünk jókedvűen Mr. Choy.

 Reggel nyolc órától a 16³⁵-kor induló gép felszállásáig (ami 16⁴⁵ lett), a sandakani reptéren várakoztunk. A sok cuccal nem lett volna értelme bebumlizni a városba, így olvasással telt a hosszú várakozás. Időnként megszakítottuk egy kis kekszevéssel.

 Az Air Asia repülőgépe szerencsésen landolt Kuala Lumpurban. Itt sem mentünk ki a városba, hiszen elég nagy élet van a terminálon belül is (egyedül nem is nagyon mászkálok el, mert eltévedek) – így szállást sem kell fizetnünk erre az éjszakára.

Jól megvacsoráztunk (ez lett a mai napom fénypontja, már reggel óta erről álmodoztam), aztán találtunk egy koszos, padlószőnyeggel borított… ő, mi is ez…szóval éjszakai pihenő, várakozóhely, ahol a hozzánk hasonló turisták (hajléktalannak tűnő hátizsákosok) és jól szituált, idősebb bőrönddel utazók is vízszintesen tölthetik az éjszakát. Néhány ázsiai fiatal csendesen gitározgat…

Hát így lehetséges az, hogy Kuala Lumpur repterén csövezünk. Meg van ennek is a maga romantikája :)

 Holnap reggel 8:35-kor indul a gépünk Balira! Az lesz az 5. repülésünk 9 nap alatt.

 Folyton a gyerekekről álmodom. Nagyon hiányoznak. De közben imádom ezt a kalandot!